Mi történik testünkkel futás során?

A futáshoz jó tüdő és szív kell. Viszont a futás az egyik legjobb erősítője a szívnek és tüdőnek. 100 méteres távon alig 2-3 légzőmozgást végez a futó. Az előálló oxigénadósság az oxigénszükséglet 87-94 százalékát teszi ki. Keringési és légzőrendszerünk a rövid idő alatt nem tudja teljesítményét úgy fokozni, hogy a hatalmas munka anyagcseretermékeit kiküszöbölje. A regenerálódáshoz 30-40 perc szükséges. A tejsav a futás befejezése után csak egy perc múlva áramlik be a vérbe. A vérnyomás 15-20 perc után, a pulzusszám esetleg csak 40-50 perc után éri el a nyugalmi állapotot. A vérkeringés nagyfokú megterhelése miatt a központi idegrendszerben oxigénhiány keletkezik. A futás abbahagyása után fejfájás, szédülés, émelygés stb. jelentkezhetnek. Ajánlatos a távolság megtétele után a mozgást csökkentett tempóban folytatni mély légvételekkel. Az alsó végtagok vénái jelentékenyen kitágulnak, ami a jobb szívfélhez jutó vér mennyiségét csökkenti. Vízszintes helyzetben ez az állapot pihenéskor gyorsan kiegyenlítődik.

Hosszútáv futásánál az oxigénszükséglet a munkafolyamat alatt ki van elégítve. A pulzus 200 körüli értéket mutat, a testhőmérséklet 39 fokra is emelkedhet.futás-800x535

Egészen különböző távolságok futására ugyanaz az egyén ritkán alkalmas. Az általános futótípust a hosszú combok, az aránylag kicsiny testsúly és nem tömeges izomzat jellemzik. A sprinter kis vagy közepes termetű, combizomzata a legfejlettebb, robbanékony, ami különösen a startnál érvényesül. Középtávfutók közt sok a magas, szikár atléta, míg a hosszútávfutók közt ismét gyakrabban találkozunk alacsonyabb termetűeket is. Mindezek azonban csak átlagok, mert a futás is, mint a legtöbb sportteljesítmény, az idegrendszer teljesítménye is. Az elért győzelem sohasem tisztán testi. Nem pótolható a sportszerű életmódot, a jól felépített edzés és az akaraterő.

Róla okostojas