Az atlétikai pálya

Az atlétikai futópálya

Az atlétikai futópálya hossza 400 m. Két kanyar és két párhuzamos egyenesből tevődik össze. Az egyenes szakaszok 84 m, a kanyarok 36 m hosszúak (ez csak a belső sávban igaz). Egy pályának nyolc sávja van, melynek szélessége 1,22-1,25 m között változhat. A futópályák komolyabb mérettani adatait itt találod. 

Piste_athlétisme-hu.svg

Az atlétikai futópálya, megjelölve az atlétika különböző számainak helyszíneivel.

Az első olimpiai szintetikus pályát az 1968-as mexikói Olimpián használtak. Innentől kezdve új korszak kezdődött az atlétikai futópályák történetében. 1968 előtt jobbára füves, földes, a fedett pályákon faborítású terepen futhattak az atléták. A kinti pályák használata időjárás függő volt. Ebből kifolyólag egyre nagyobb igény volt az olyan pályákra, amit bármilyen körülmény ellenére is használni lehet.

A pályákhoz használatos anyagot, az az a poliuretánt 1937-ben fejlesztette ki Otto Bayrn és munkatársai az IF Farben leverkuseni laboratóriumban. Az anyagnak két tulajdonsággal bíró csoportra különíthetjük el, kemények és puha habokra. Ez az anyag elég rugalmas ahhoz, hogy kiváló talajt biztosítson a futáshoz, kevésbé terhelje az ízületeket, elvezesse a csapadékot és magas legyen a szakítószilárdsága. A poliuretánt, hasonlóan a többi műanyaghoz, kőolaj alapon állítják elő. Ilyen anyagot találhatunk otthon az ágybetétekben, a műbőrben, a műszálban, a hőre puhuló műanyagokban, szigetelőhabokban és a ragasztókban is.

A müncheni Olimpiára a Rekortán Gmb gyártotta le az atlétikai futópályát, innen ragadt a pályák gyűjtőneve is, a rekortán. Ugyanakkor a Magyar Etimológiai szótárban (Tófalusi István) a rekortán szó mellett az „aszfaltból és műanyagból készült rugalmas anyag atlétikai pályák burkolására” magyarázatot leltük.

Manapság több tucat gyártót találhatunk a piacon, melyeknek megvannak a saját anyagaik a pályák építéséhez. Egy dolog közös bennük, mégpedig a pálya építésének módszere.


Róla okostojas